Csíkszentmihályi Mihály, a Flow Az áramlat című rendkívüli könyve magyar bevezetőjében (9. oldal) ezt írja: „Az olvasóra marad a feladat, hogy eldöntse, hogyan lehet ezeket az elveket és eredményeket a saját körülményeire alkalmazni.” (A Flow) …”nem egy alkalmazott pszichológiai könyv…”

Talán lesznek, akik szerénytelennek, elbizakodottnak tartanak bennünket, hogy napjaink egyik legjelentősebb pszichológiai gondolkodójához hasonlítjuk magunkat, de egyrészt nem tehetünk mást. Elvünk, amit vallunk, és amit tanítunk: mérd magad a legnagyobbakhoz, ha nem akarsz törpe maradni! Te döntöd el, azzá válsz, aki lehetnél, vagy az maradsz, aki vagy. A másik ok, amiért Csíkszentmihályit citáljuk ide, hogy ő is ugyanazt a fontos gondolatot fogalmazza meg: semmit sem ér, amit tudsz, ha nem alkalmazod a tudást.

Nagyon sok visszajelzést kapunk, dagad a mellünk a büszkeségtől, amikor a dicsérő szavakat olvassuk. Hiánypótló alkotás, mondják többen. (Persze mi még jobban élvezzük, amikor azt írják, hogy nincs párja sehol.) Vannak, akik az iránt érdeklődnek, mikor lesz kész a következő kötet, mert annyira szeretnék már a folytatást is a kezükbe kapni.

És itt térjünk vissza Csíkszentmihályihoz: „Az olvasóra marad a feladat, hogy eldöntse, hogyan lehet ezeket az elveket és körülményeket a saját körülményeire alkalmazni.”

Bár a mi könyvünk, könyveink nem elméleti munkák, ahogy a visszajelzéseikben többen is említik, már másnap, sőt már/még ma is kipróbálhatók, az biztos, hogy csak az olvasásuk nem elegendő a változáshoz.

Mi erősen bizakodók vagyunk, és azt látjuk, az olvasóink körében is sok bizakodó és tevékeny ember van. Büszkék vagyunk, amikor egy sportszövetség több száz példányt rendel, és beépíti az elveket mentorprogramjának alapjaiba, de büszkék vagyunk arra is, amikor egy szülő mesél arról, hogyan változott meg gyermeke attitűdje a gyakorlatok kapcsán, vagy pláne, amikor arról számol be valaki, hogy saját magát sikerült megváltoztatnia némiképp.

Nem az számít, hogy mit tudsz, hanem az, használod-e, amit tudsz?